Hazafelé tartott a sötét mocskos úton. Csak egy cigaretta világította meg fáradt arcát. De én megláttam, ráköszöntem, végigmértem és kissé megvontam a szemöldökömet. A lány elpirult, még a sarokról is visszanézett aztán autóba ült. Hmm...látom még? Felkaptam fejemet, körülnéztem. Csupa egyszerű elfásult dolog...Mindennapos fortélyok a vadon és az ember kényelmének szólgálatára, FA, Szobor, Padok. A templom! Mit ad isten, hát ezért volt olyan szégyellős! De a lány begerjedt, egész délelött az ismeretlen férfi kéretlen bókja táncolt hangszerének átnedvesedett húrjain, míg meg nem pendítették a tudat húrját. Jól esett az elismerés, a férfi mozzanatai szépnek tüntették fel. Nem hasonlít a tisztesség álarcára amit az orvosk szeméből lát visszatükröződni, és a jogászokéból akik nem ragadtathatják el magukat tulságosan. Óhatatlanul is elpirult és megfedte magát kislányos gyengeségéért. Az ismeretlen csak szemébe nézett és jobban kiismerte mind ahogy ő ismerte magátÚgy érezte hogy vad, nyers és bűnös. Még most is amikor füle mőgé hajt egy rakoncátlan Fekete tincset. Azért imádkozik, hogy az ismeretlen annak lássa amit ő csak sejt. Az hogy valaki csupán egy gyönyörű nőnek látja elképzelhetettlen. Pedig gyönyörű volt! Végzetesen, bámulatosan rabulejtő!

Láttam hogy keresztet hord a nyakában és ezért gondoltam a templomra. Gárdonyi parkoló engedélyek vannak az autójára ragasztva, és a minisztériumi matrica amivel bárhol parkolhat. Nem itt lakik de gyakran jár erre. Sportos, a vádlija izmos tehát tornázik vagy fut...A parkban sok a futó, talán itt fut. akkor észrevehette a templomot. A matricával itt is tud parkolni ezért elképzelhető hogy betévedt ide. Csupán az építészet és a művészett vonzotta, nem imátkozni jött... De szívében szeretet van! Ahogy a tolvajnak gazdagsága, az uzsorásnak pénze...valóban van. De az ember igazából csak arra képes, csak arra, hogy leromboljon

Hagyom hogy tovább menjen, Nem érdekel már. Kiismertemannyira hogy tudjam Nem lehet. Magam vagyok a kihalt utcákon. Eszembe jut egy régi arc...Elszalad mellettem egy falevél hevesen...Csak én maradtam itt, az Ismeretlen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.