Csuuuu!!

Valahogy...kifogyhattam a mondanivalóból, talán vagy csak elfeledtem hogy miért is van ez a fos...de arrogancia és utálat tölti meg a levegőt ha csak arra gondolok, hogy lehet, hogy ezt a fostos hányást csak azért írom mert van bennem annyi sör, hogy azt gondoljam, hogy fél, azaz 1/2 év után azt merem mondani, hogy igen is jó magyarnak lenni hogy amikor külföldieknek nem tudom elmagyarázni mi az a Túrórudi amíg meg nem kostolják, vagy csak büszkén jelenthetem ki hogy 15 percen keresztűl tudok úgy káromkodni, hogy nincs benne szóismétlés...Hát igen MAGYAR vagyok, büszke vagyok és akinek ez nem teccik, vagy úgy érzi hogy a saját hazámban elkülönítem és kiközösítem akkor talán elkéne gondolkodni hogy 100 évvel ezelött golyót kapott volna-e abba cukker fejébe vagy esetleg megdöglött volna egy olyan cellában ahol nem tud kiegyenesedni. Háááá...

Lópéló mindenkinek a seggébe...

Hosszú idő óta gondolom, hogy újra itt a helyem a bloggerek között... és azt kell, hogy mondjam hogy ismét arraa pontra érkeztem hogy igen is ki kell dühöngenem magam!

Miért is vagyok itt megint?

Mondanom gondolom nem kell, hogy az elmúlt hónapok és évek politikai mozzanatai erősen dühítenek és maximálisan egyet értek a kisebbségre molotov koktélt dobáló marhákkal. De valójában most más miatt kezdtem el írni... Igazábol ott érzek problémát a Mátrixban, hogy néha elgondolkodom azon, hogy azok az emberek akik körülvesznek, igazán nevezhetőek a barátaimnak vagy csupán egy álságos birodalmat próbálnak védelmezni, hogy törékeny életük egyben maradjon. Mi lehet az oka, hogy egyes emberek minden hibámat és tévedésemet fáradhatatlanul a szememre hányják amíg el nem pattan a szál és mindeközben azt hiszik hogy K*rva viccesek! Hogy a P*csába lehetséges az, hogy ha egyszer emelem fel hasonló okok miatt a hangomat akkor csak annyit kapok válaszul hogy "Menj innen mert kiütlek" ami magában is nevetséges fenyegetés rám nézve de egyszer majd visszatérek erre, hogy miért...talán. Csak annyit szeretnék tudatni minden egyes trógerrel aki olvassa ezt a szennyet, hogy: Találj magadnak saját életet!!! Ne az enyémmel törődj... nem a te szórakoztatásodra írom ezt a mocskot!

Na madárdalos jóreggelt...

Csak azért pattantam fel néhány röpke gondolat erejéig mert rájöttem hogy sok embernek ártottam a régebbi időkben és csak annyit kell tudni rólam hogy, ha szar ember is voltam/vagyok talán meg fogok változni végre... Tudom hogy vannak emberek akik mellettem állnak akik ismernek tudják kikről beszélek...nem kezdek felsorolni mert még valaki megsértődik hogy ő lett az utolsó. A lényeg hogy köszönöm mindenkinek azt az apró részecskéjét ami engem idővel egész emberré tesz, hogy látom néha én segíthetek nekik mindig vigaszt nyújtott mert azt hittem én nem szorulok segítségre...de tegnap ahogy ültem ott a parkban és halgattam ahogy susognak a levelek, talán valami elpattanhatott. Emberek jöttek mentek és én csak figyeltem az arcukat ha rámnéztek és azt láttam hogy vagy ijedten kapták el rólam vagy csak fa pofával visszafordultak az útirányba. Senki nem tudott mosolyogni magában ha rámnézett...Ennyire látnák bennem azt a rosszat aki voltam és eddig olyan jól palástoltam magam elött? Vagy csak randa a fejem amire van esély mert mit ne mondjak nem vagyok az űberpasi de azért én nem szoktam belezuhanni a hányásomba reggelente a tükör elött. Én ha tehetem mindenkire mosolygok akire ráköszönök de ez az ismerősök közötti erőltetett mosoly tényleg csak egy kamu amit csak az etikett miatt kapunk? Csak egy álca hogy mindenki lássa hogy rendben vagy? Na ne ba** má meg a ló, hogy 22 évesen kéne ledöbbennem azon hogy emberek kedvelnek-e vagy sem! Nem érdekelt eddig soha nem érdekelt ha üvöltöttek amikor ütöttem nem érdekelt ha sírtak! Most ezen a vékony mezsgyén sétálva halál és élet között elgondolkodom néha megérdemeltem amit kaptam az élettől? Van egy csodálatos családom! Egy anyám aki feltétel nélkül szeret, Egy apám aki talán nem sokat mondta de mindig kimutatt valahogy ha büszke volt rám! Egy nővérem akiért az életemet odadnám mert egy olyan világot épitett fel nekem gyermekként amiért halálomig hálás leszek neki és persze van elbűvölő kedves párom aki nagyon szeret és törődik velem! Ezen a ponton feláltam a padról hatalmas huzattal indultam meg hazafele, hogy elmondhassam neketek micsoda élményben volt részem, hogy elmondhassam anyámnak mannyire jó anya és a páromnak hogy mennyire szeretem! És ekkor megtörtént az az apró csoda amit vártam a padon ücsörögve már egy órája. Szembe jött egy anyuka egy kicsifiúval a hóna alatt a gyerek sírt, de torkaszakadtából! Ahogy ebben a pillanatban feláltam és elidultam a nő visszahőkölt, de az a kissrác akkorát mosolygott fülig érő szájjal, hogy minden rossz gondolat elszökött tőlem minden démonom elmenekült minden átok és rosszakarat elszállt, és ott álltam és viszontláttam az életemet egy gyermek mosolyában.

Hazafelé tartott a sötét mocskos úton. Csak egy cigaretta világította meg fáradt arcát. De én megláttam, ráköszöntem, végigmértem és kissé megvontam a szemöldökömet. A lány elpirult, még a sarokról is visszanézett aztán autóba ült. Hmm...látom még? Felkaptam fejemet, körülnéztem. Csupa egyszerű elfásult dolog...Mindennapos fortélyok a vadon és az ember kényelmének szólgálatára, FA, Szobor, Padok. A templom! Mit ad isten, hát ezért volt olyan szégyellős! De a lány begerjedt, egész délelött az ismeretlen férfi kéretlen bókja táncolt hangszerének átnedvesedett húrjain, míg meg nem pendítették a tudat húrját. Jól esett az elismerés, a férfi mozzanatai szépnek tüntették fel. Nem hasonlít a tisztesség álarcára amit az orvosk szeméből lát visszatükröződni, és a jogászokéból akik nem ragadtathatják el magukat tulságosan. Óhatatlanul is elpirult és megfedte magát kislányos gyengeségéért. Az ismeretlen csak szemébe nézett és jobban kiismerte mind ahogy ő ismerte magátÚgy érezte hogy vad, nyers és bűnös. Még most is amikor füle mőgé hajt egy rakoncátlan Fekete tincset. Azért imádkozik, hogy az ismeretlen annak lássa amit ő csak sejt. Az hogy valaki csupán egy gyönyörű nőnek látja elképzelhetettlen. Pedig gyönyörű volt! Végzetesen, bámulatosan rabulejtő!

Láttam hogy keresztet hord a nyakában és ezért gondoltam a templomra. Gárdonyi parkoló engedélyek vannak az autójára ragasztva, és a minisztériumi matrica amivel bárhol parkolhat. Nem itt lakik de gyakran jár erre. Sportos, a vádlija izmos tehát tornázik vagy fut...A parkban sok a futó, talán itt fut. akkor észrevehette a templomot. A matricával itt is tud parkolni ezért elképzelhető hogy betévedt ide. Csupán az építészet és a művészett vonzotta, nem imátkozni jött... De szívében szeretet van! Ahogy a tolvajnak gazdagsága, az uzsorásnak pénze...valóban van. De az ember igazából csak arra képes, csak arra, hogy leromboljon

Hagyom hogy tovább menjen, Nem érdekel már. Kiismertemannyira hogy tudjam Nem lehet. Magam vagyok a kihalt utcákon. Eszembe jut egy régi arc...Elszalad mellettem egy falevél hevesen...Csak én maradtam itt, az Ismeretlen.

Csak élek.

Gyakran már szinte álmodom. Én is éltem valaha egy teljes életet. Ilyenkor ismét ismerős ösvényre tévedek. De arrogáns önigazlásom hirtelen rossz útra visz. Ilyenkor imádkozom egy újabb esélyért, ha tudatosan nem is de ösztönösen megvilágosodik elmém. És tudom hogy az élet nem vész el teljesen, hanem mint tőrt üvegcserép megmarad emlékezetünk titkos mélységeiben. Mint most is mikor újból azt érzem, közeleg a cél. Egy újabb kezdet.

Csoki

Az élet olyan mint egy doboz bonbon, olcsó haszontalan ajándék amit senki sem kér. Nem visszaváltható csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megkaptuk ne vesszen kárba, habzsoljuk pedig igazából nem is ízlik. Igaz néha találunk köztük krémeset vagy tejszínest, de azoknak az íze túl hamar elvész a szánkban. És a doboz alján ott maradnak a fogtörő mogyoróval töltött étcsokik. Amit ha elfogyasztunk nem marad másunk mint egy üres doboz, tele aranysárga gyűrött papirgalacsinnal.

A mező ahol meghaltam

Betévedtem az élet sötétségébe, végeláthatatlan labirintus álja el utamat. De a halálos útvesztő közepén, meglátok egy apró szikrát, az élet egy apró pillanatát, azt sugalja ne add fel, egy apró folt a sötétségben, követem, talán jóútra visz. A végeláthatatlan labirintus megfényesedik, pillanatra  egy mezőre vezet, talán megérkeztem? Talán a jelenés átsegített. Itt vagyok, erőtől duzzadó lábaim még mindig visznek utamon, de valami baj van! Hova lett a mező minden vörös, mindent átfestett a vér, és én térdre zuhanok, látom a bakát, alig 19. Felzokogok fájdalomtól kitikkadtan, de valami megint megváltozik. A fájdalom belém nyilal. A mellemhez kapok, majd elzuhanok. A fiú még rámemeli tekintetét, mosolyog, majd kialszik a fény a szemében. Nem félek, már nem. Régi életek árnyképei riasztanak fel még utoljára, a mezőn ahol meghaltam.

Részlet Kialakulófélben lévő irományomból.

Egy újabb kezdet hajnalán járunk. Mint testtelen lélek suhanok az éj sötétjében. Halott emberek emlékei, fájó gondolatok gyötörnek. De hirtelen, ez nem jó! Valmi baj van! Testem megtelik anyaggal, érzem hogy apró részecskék suhannak felém, töltenek fel, majd a földre zuhanok. Fáradtan, fájdalomtól remegve térek magamhoz. Az utcán emberek mennek mellettem, megérinthetném őket, de vajon látnak? Egy kislány hirtelen felpillant reám, fagyott kezecskéiben apró dobozkát tart és könyörgően rámpillant. Én szeretettől ittasan átölelem, belehelem fagyott kezét majd ráadom ingemet, másom nincsen. Akkor végigmérem magam egy kirakatban, arcom éles vonalaktól, borostától férfias melkasom szőrös izmos, de van valami amit eltakar a szőr,egy heg díszeleg a szívem felett. Mint egy álom úgy suhan el mindez, és érzem mennem kell, nem véletlenül történt, újjá születtem egy pillanatra tán de megbékéltem, már értem. Hirtelen felülemelkedék minden földi gyarlóságon, suhanok az ég sötétjébe. Feljebb, még feljebb! Síró lekek között, egy újabb kezdet hajnalán, ujjászülettem, majd megtaláltam a mennyek lajtorláján az utamat.

Reggel az alföldön

Nyugalom sohaja tölti el testemet, eleven kincsem ég a nyárban. A verenda legyektől nyüzsög, mit érdekel? Csak köpök egyet. Mint minden reggel ismét végigmérem magam, Ing stimmel, gatya stimmel, hűűű... a botom! Visszalépek érte a házba, ugyanott mint mindig, biztonsággal tölt ez el. A nap forrón süti arcomat, fáj, de nem baj, szeretem. Nekem már nem árthat. Végig pásztázom az udvart, csak az ebek játszanak valami döggel. Nyugalom költözik szívembe, megöregedtem. Nem tudom jó életem volt-e? De én minden pillanatát élveztem. Hmm...Gondolatok forognak fejemben, Jó vólna formába önteni, jó volna valami maradandót magam mögött hagyni. Csak a legyek szimfóniája duruzsól tovább, én halgatok. Minek? Van még idő.

Aloha!

Megint...Ma volt egy kis időm töprengeni, valahol valaki lovagol a szavakon, volt ma egy halálközeli élményem, valahol az angolórán lepottyanhatott egy fonál darab a párkáktól (A sorsistennők, akik fonják, kimérik, majd elvágják az ember életfonalát.) Szóval G haverommal majdnem megfulladtunk...a röhögéstől, olyan mértékben hogy azthiszem kiéghetttem mert most néztem meg a Trópusi vihart és nem nagyon teccett...

Valamint szeretnék elnézést kérni mindenkitől mert mint újdonsűlt blogger még nem is meséltem magamról és ami azt illeti nem is fogok. És ha már a blognál tartunk, nem értek valamit... Tanultam pár dolgot amíg éltem a bolondos kis életemet. Jobb egy kellemetlen reggel mint egy fájdalmas, magányos este. Valamint nem fekszik ki tőlem az akadémia de ez nem arról szól hogy ez megváltozzon és persze sosem bánom, hölgyeim ha találkozom odalent némi szörzettel... nem a jólismert rémisztő muffra gondoltam de egy kis emlékeztető jó, hogy mégis felnőtt növel van dolgom, hogy egy kellemetlen kortárs írót idézzek. De ami ennél is fontosabb Agárd városa mért juttatja pokolra a gyermekeit egytől egyig? Sz*r zenétől ittasan hova tartunk egytól egyig egy olyan nyugodt helyen mint Mo? Vicc, változik a világ, változnak az emberek és mi mégis a végeláthatatlan butulás pia, bagó drog a francba még a drogok is változnak idővel! És itt vagyunk mi egy olyan világban ahol az emberek nem beszélgetnek hanem üzenngetnek egymásnak minden nyelvtan nélkül, a számítógép nem más mint egy porfogó amin csak politikusok fárasztanak és reklámok suhannak el olyan gyorsan, hogy fel sem tűnik csak akkor ha leált a szívünk a koffines energiaitaltól ami 100. alkalommal repül be az agyunkba. Lásd most az én példámat...Megkívántam egy bagót és hiába jó bagó ez ha a gyászkeret impotenciáról meg hullazsákról beszél. És a másfél óldal tömör szemétrevaló hülyeség után csak azt mondhatom mint a probléma része blogolás közben...LOL, OS...Mintha két agyhalott komunikálna egy majommal egy olyan nyelven ami sokkal inkább hasonlít az ösemberekére mint a magyarra vagy az angolra. De végre elmondhatom mi zavar, hogy milyen amikor egy dekoltázs és néhány csábos pillantás elvonja az emberek figyelmét, és kidühönghetem magam. OFF

Nem fogtok kedvelni!

Az egyszer biztos, hogy nem a ti kedvetekért fogok írni hanem a saját megváltásomért. Ami azt illeti én sem kedvellek titeket, sőőt...Klausy utál benneteket de meg kell értenetek hogy vannak dolgok amiket nem lehet szabályozni. lehetnek ezek a kutyatestű politikusok, megalkuvók csoportjai akik belefullasztják az országot a saját vérébe vagy összefüggéstelen gondolatok, szúró emlékek amik itt keveregnek a fejemben és talán töredéke kifolyik a blogba de nem várom, hogy össze tudjátokrakni azt a sok szemetet ami belőlem fog folyni, lehetőleg addig amíg össze nem jön egy könyvnyi. Eladom és elmegyek életművésznek mint azok a tirpákok akik börtönben vagy Tecsóban írnak szemeteket arrol mire jöttek rá, vagy mire nem.Miért, miért, miért, mire jó itt ez az egész? Valahogy utálom, hogy amíg ezt a szemetet írom megint bélflóra reklám megy a TV-ben. Mit hittem én amikor megszülettem ebbe a szemétbe, mikor fogunk rádöbbenni, hogy ami itt van az SZAR! Hogy is mondják az okos bölcsész hallgatók? "Nem az a baj hogy nyakig ér a szar, hanem , hogy hullámzik is!" Emberek ülnek látszat hatalommal írányítják az országot, és ne merek gyereket nevelni ebben a szemétben! És leveri az APEH Az adót rajtam de ha munkanélkülit akarok felvenni viccből mer elég arra hogy kariajit megkapja mindenki és mondhatom azt, hogy igen kivettem a töredékét annak amit lerúgnak rajtam vérrel verejtékkel, Rámnyomják, hogy Adócsaló!!!

És mi a helyzet az emberekkel? váááááá...Témánál vagyunk sok kis takony alárakja apa anya a verdát és kinyírják magukat? Mivan itt? Megasztáros faingyerek összetöri magát satu részegen? És én vagyok felelőtlen ha lehányok egy buszmegállót szombat éjjel? Who cares? Tudom hogy sokatoknak rosszúl ment a fogszabályzó meg a pattanások miatt a gimi, de elmehettek a vérbe ha ezen élveszkedik valaki, hogy milyen furán látni ilyenkor az utat, 150-nél se félek! Vágjátok...;) Olyan dolgokon godolkodom amiken nem sokat agyaltam eddig...eszembe jutott, hogy gyerekként ha felriadtam éjszaka és úgy éreztem egyedül vagyok a világon, meghallottam valamit, apám a szomszéd szobában szotyit rágott...Hm Ha apámtól örököltem a szotyi szeretetét akkor miért nem lehetett mást is örökölni tőle! Miért érzem azt hogy nem tudom hol vagyok? Miért gondolom át az életemet 21 évesen, hogyan tovább? Végeztem veletek! Mára legalább is végeztem.